Interkulturális közegben az interkulturalitásról

Helyszín: Europass Teacher Academy - Firenze - Olaszország

Azért erre a képzésre esett a választásom, mivel az előleges elképzelésem az volt, hogy egy olyan hasznos, érdekes kurzuson vehessek részt, amely mindenképpen tovább mélyíti a tudásomat a külföldi tanulók oktatási módszereit illetően.

Mivel kezdő tanár vagyok, ezért még nem rendelkezem olyan sok tapasztalattal, ezért számítottam rá, hogy ez egy nagyszerű lehetőség lesz arra is, hogy a többi országból érkező gyakorlottabb kollégák élményeit megismervén, még figyelmesebben tudjam végezni majd munkámat a jövőben. Egy tanár a legtöbbet nem szakirodalmak olvasásával, hanem a többi tanárral való diskurzus által tud fejlődni. Tehát, ezzel a két „elvárással”, „tervvel” indultam neki eme kalandnak, és ezek 100%-ban teljesültek, megvalósultak, sőt! Tudtam nagyon jól, hogy jelentős lesz ez az utazás, de azt álmaimban sem gondoltam volna, hogy olyan élményt fog nyújtani, amely megváltoztatja a szemléletmódomat az egész világgal, az emberekkel és saját személyemmel kapcsolatban is. Mindenkinek szívből ajánlom, hogy egyszer utazzon egyedül a világban, töltsön pár napot önmaga társaságában - a pedagógusoknak pedig főként, hiszen oly kevés pillanat van, mikor igazán csak önmagunk felé tudunk fordulni. Az Erasmus+ viszont az egyik legnagyszerűbb lehetőség, párhuzamosan a szakmai fejlődéssel. Ha szeretnék valamit a „kellemest a hasznossal” kifejezéssel illetni, akkor az, az Erasmus+ lenne. Ennél nagyszerűbb fúziót el sem tudok képzelni: tanulás önmagunkról, munkánkról és a világról, új nagyszerű emberek társaságában, és segítségével.

Választott kurzusom az interkulturális osztályokban előforduló diverzitásról szólt. Az interkulturalitás témája és jelensége, pedig ott volt a mobilitás minden egyes részletében, nemcsak a tanteremben, hanem a város minden apró szegletében, mindenben pillanatban, minden történésben, az első perctől az utolsóig. Mivel Firenze lakosságát tekintve Európa egyik legsokszínűbb városa, rengeteg különböző nemzetiségű ember él és dolgozik együtt, ezáltal a hely megismerése, az ott lakókkal való érintkezés is sok-sok gondolatot ébresztett bennem a munkámmal kapcsolatban. Ha csak kis időre is, de a diákjaim helyzetébe kerültem, mivel én voltam az, aki külföldről érkezett tanulni, és “idegenként” egy teljesen ismeretlen helyen kellett boldogulnia, egy héten keresztül.

Indulásom előtt megnéztem a Szoba kilátással című filmet, és én is álmodoztam arról, hogy talán a szállásomról mesés kilátás fog nyílni a világ egyik legcsodálatosabb városára. Arra, hogy ez valóra is fog válni, kevés esélyt láttam, mégis megtörtént! A szobám ablakából Campanilét láttam, reggel pedig a torony harangjai ébresztettek. Tehát, a város szívében éltem, meseszerű panorámával az ablakomból, egy hétig, két szlovén hölgy társaságában, akiktől annak ellenére, hogy nem egy tanfolyamra jártunk, rengeteget megtudtam a pedagóguslét mélységeiről és magasságairól.

Az iskola nagyon közel volt a szállásomhoz, az utolsó napokon szinte firenzeinek éreztem magam én is, ahogy végigmentem a történelmet és művészetet hirdető apró utcácskák macskakövein elérve az órámra. A képzés hétfőtől péntekig tartott, felváltva, vagy 9:00-13:30-ig, vagy 14:00-18:30-ig. A tanteremben családias hangulat uralkodott, mivel a kurzus vezetőjével együtt öten voltunk, de talán emiatt sokkal élvezetesebb is volt a képzés. Az előre megtervezett, komoly témák, melyeket érintettünk – interkulturalitás problémái, kompetenciák és tanterv, bullying, különböző tanítási módszerek, formatív értékelési lehetőségek stb.-, olasz, osztrák, szlovén és magyar összefogással, és közös értékrendünk, céljaink metszőpontjai mentén, inkább élvezetes kerekasztal beszélgetésekként, véleménycsereként maradtak meg bennem, mégis effektíven tudtam minden tanultat beépíteni a munkámba. Rengeteg érdekes videót néztünk, gyakorlati feladatokkal volt tarkítva a rengeteg új információ. A képzés alatt végig, a tantervet követve párhuzamosan kitekintettünk saját munkánkra, és saját kívánságainkra, így emiatt is nagyon személyesnek éreztem minden feladatot. Tehát, szakmailag úgy gondolom rengeteget fejlődtem, mind a tanteremben, mint az azon kívül történt beszélgetések, és pedagógusok társaságának, gondolatainak, tapasztalatainak megismerését köszönhetően. Meg szeretném azt is említeni, hogy nagyon jól tett az angoltudásomnak a kurzus, hiszen pedagógiai témában rengeteget fejlődött a szókincsem, és egy héten keresztül intenzíven kellett használnom a nyelvet. Így jár még egy plusz pont az Erasmus+-nak!

Természetesen, a tanulás mellett volt időm és lehetőségem arra, hogy a reneszánsz bölcsőjében láthassam a legnevezetesebb épületeket, művészeti alkotásokat. Jártam az Uffizi képtárban - láthattam Botticelli, Michelangelo, Leonardo remekműveit-, bejutottam a Dómban, átkeltem a Ponte Vecchion, sétáltam a Pitti palota előtt, és láttam testközelből Dávid szobrát is. Gyönyörű naplementét nézhettem a Viale Galileo magaslatából, és az Arno folyó partjáról is egyaránt. Egyik este pedig megismerkedtem egy amerikai lánnyal, aki azóta is sokszor idézi tőlem ezt a mondatot: „Firenze is like an open-air museum”. Azt hiszem, ez a mondat mindent magában foglal a városról, a hangulatáról. Könyvbe illő élmény volt Firenze épületei, és templomai árnyékában bóklászni, és felfedezni rejtett titkait.

Az EuroPassnak köszönhetően részt vehettem egy rövid idegenvezetésen a városban, és egy Toszkán kiránduláson is, aminek során a toszkán életérzésből egy kicsit nekem is jutott. Kóstoltunk toszkán bort, jártunk San Gimignianoban és Sienában is.

Ezt a hetet az egyik legcsodálatosabb élményként tartom számon az emlékeim között. Mind szakmailag, mind emberileg rengeteg hozománya volt a mobilitásnak.

https://create.piktochart.com/output/31778571-we_converzum